A lézer-medicina három évtizedes történelmében sokszor került már az érdeklődés, az érvek és cáfolatok középpontjába. Ezen idő alatt bebizonyosodott, hogy a lézer már nem ritka „csodaszer”, és elfoglalhatta megfelelő helyét a gyógyászatban, így a sebészetben is.
A lézer-medicina három évtizedes történelmében sokszor került már az érdeklődés, az érvek és cáfolatok középpontjába. Ezen idő alatt bebizonyosodott, hogy a lézer már nem ritka „csodaszer”, és elfoglalhatta megfelelő helyét a gyógyászatban, így a sebészetben is. A sebészet, az orvostechnikával párhuzamosan, szintén hatalmas fejlődésen ment keresztül: a műtéti megterhelés csökkentésének igénye létrehozta a „ minimálisan invazív”sebészetet, melyben az ún. laparoszkópos műtéteken kívül – többek között – a lézerek is egyre fontosabb szerepet játszanak. Alapvető tulajdonsága a modern lézereknek, hogy a lézerfény nagy energiáját felhasználva körülírt területen képesek az eltávolítandó elváltozások kimetszésére vagy akár teljes elpárologtatására is, anélkül, hogy a környezetben elhelyezkedő szöveteket, szerveket jelentősen károsítanák. Ezen kedvező tulajdonságokat használják fel két gyakori, sokakat érintő területen: az aranyér- és visszérsebészetben is.
Az aranyerek kialakulását – a visszerességhez hasonlóan – civilizációs okokra vezethetjük vissza.- mondja Dr. Hegedüs László sebész főorvos. Ezek között leggyakrabban a kevés rostot tartalmazó, fűszeres, puffasztó ételekből álló étrend, a székrekedés, a mozgásszegény életmód, valamint a terhesség szerepelnek. Bizonyos esetekben az említett kiváltó tényezőkön kívül a háttérben végbéldaganat húzódhat meg, így az aranyerek kezelése előtt a rosszindulatú folyamatot ki kell zárni. Enyhe tünetek esetén diéta mellett gyógyszereket, kúpokat javaslunk. Közepes stádiumú aranyerességben a legelterjedtebb eljárás a Barron ligatura, mely a nodusok gyűrűzését jelenti. Az előemelt csomó tövére szoros gumigyűrű kerül, így a vérellátása megszűnik, és a képlet elhal. Előrehaladottabb esetekben csak műtéttől várható eredmény: a hagyományos technikák során az aranyeres csomót tápláló artériát elöltjük, és a nodust kimetszük. A kimetszés helyén sebfelület keletkezik, mely néhány hét alatt gyógyul. A diódalézerrel végzett műtétek ezen területen is előrelépést hoztak. Egyrészt áramlásmérő berendezéssel felkeressük az aranyeret tápláló ütőeret, és a lézerszállal azt elzárjuk. Ezzel gyakorlatilag a gumigyűrűzéshez hasonló eredményt érünk el, de fájdalommentesen, és nem kell attól sem tartani, hogy a gumigyűrűk esetleg idő előtt leesnek, mivel a lézerrel történő érelzárás azonnali és végleges.
Az új módszerrel elkerülhető az előrehaladott aranyerek kimetszése is: egy 2-3 mm-es metszésből a lézerszálat az aranyeres csomó belsejébe vezetve, a leadott energiával a kisereket elzárjuk, elpárologtatjuk. Emiatt az „ércsomó” 4-6 hét alatt felszívódik, visszaáll az eredeti állapot, anélkül, hogy kimetszést alkalmaznánk. A lézeres beavatkozás előnye, hogy lényegesen kisebb lehet a műtét utáni fájdalom, kevesebb a vérzéses szövődmény. Egyszerre akár több irányban is elvégezhető. És ami a legfontosabb: a beteg néhány nap múlva visszatérhet megszokott életéhez, munkájához.
A betegség nemcsak gyakori előfordulása és az egyre fokozódó panaszok miatt érdemel figyelmet, hanem azért is, mert potenciális gyulladásforrás, és ennek veszélyes szövődményével, trombózissal és tüdőembóliával fenyegethet. A visszerek megjelenése hosszú ideig pusztán esztétikai problémát jelent, majd megjelennek a típusosnak nevezhető panaszok: húzó, feszítő, tompa láb- és lábszárfájdalmak, melyek estére fokozódnak, valamint a láb vizenyős duzzadása. Idővel megjelennek a különböző pigmentfoltok, kisebb sebek, melyek a későbbiek folyamán akár rendkívül nehezen gyógyuló lábszárfekélyig is súlyosbodhatnak. A kezelés itt is az életmód változtatásával, kenőcsök és gyógyszerek beállításával kezdődik – de előrehaladottabb esetekben csak a műtéttől várható számottevő eredmény.
Kb. 25 évvel ezelőttig csak minden egyes tágult visszérszakasz egyesével történő feltárása és lekötése jött szóba. Ezt váltotta fel a napjainkban használatos műtéti technika, melynek során a fő visszértörzset lekötik és „kitépik”, míg az oldalági tágult szakaszokat helyi szúró- és roncsoló módszerrel, ún. Smetana-késsel távolítják el. A lézerek kedvező hatásainak ez irányú kihasználásával dolgozták ki a lézeres visszérműtétet, amelyet már 1998 óta szerte a világban sikeresen alkalmaznak. A módszer nem annyira a hagyományos műtét, hanem sokkal inkább az érkatéterezés eljárását és eszköztárát használja fel, elsősorban a nagyobb visszér törzsek kezelésére alkalmas. Ultrahang irányítással fényvezető szálat juttatunk az érbe, melyet így belülről kezelünk. A lézerhatás az ér zsugorodásához, elzáródásához, végül hegesedéséhez, megszűnéséhez vezet. A műtét következő fázisában az előzetesen bejelölt kisebb kanyargós, oldalági visszereket távolítjuk el apró metszésekből. Ultrahang vizsgálattal jól ellenőrizhető a visszerek elhegesedési folyamata, melynek során kb. fél-egy évvel a beavatkozást követően a kezelt visszér az ultrahanggal már fel sem ismerhető.
Ez a módszer számos előnnyel bír a korábban alkalmazott teljes visszér eltávolítással szemben. Nincsenek nagy sebek sem a lágyék, sem a térdhajlatban, nincs vérveszteség, sem nagyobb vérömleny a kivett ér helyén, és ami kiemelendő: kevésbé fájdalmas a műtét utáni időszak. Ennek megfelelően a beteg néhány nappal a műtét után már visszatérhet megszokott mindennapjaiba. A orvostechnika fejlődése továbbra is nagy sebességgel robog előre: újabb és újabb eszközök és módszerek jelennek meg. Idővel azonban, a lézerekhez hasonlóan, a modern technika vívmányai is beépülnek a sebészetbe, gyógyászatba ugyanúgy, ahogyan beépültek mindennapi életünkbe.