Az anesztézia

Az anesztézia szó, mint annyi minden más, görög szókapcsolat, és „érzés nélküliséget” fejez ki. A Görög „an-„ (αν-) – valami nélkül-, és az „aisthēsis” (αἴσθησις) – érzés- szavak összetételéből alkotott kifejezés. Ebben a formájában azonban először csak a XIX. század közepén használták, az Egyesült Államokban. Hagyományosan olyan állapotot értünk anesztézia alatt, amelyben az érzékelés, észlelés (beleértve a fájdalomérzést is) átmenetileg megszűnik. Ennél pontosabban egy olyan gyógyszeresen indukált állapot, amely átmeneti amnéziával (memória átmeneti elvesztése), analgéziával (fájdalommentesség), az izmok reflexes válaszainak csökkenésével/megszűnésével, a válaszkészség megszűnésével, és csökkent stresszre adott válaszreakcióval jár. Mindez lehetővé teszi, hogy a betegek egy adott beavatkozáson biztonságosan, a lehető legkisebb fájdalom és megterhelés mellett essenek át. A műtét típusától, és a beteg egyéni körülményeitől függően többféle aneszteziológiai módszer alkalmazható, amelyekről rövid információt az alábbiakban olvashat. 

1. Helyi érzéstelenítés, amely kis testfelületet érzéstelenít, és akkor alkalmazható, ha a fájdalomérzésért felelős idegek közel a bőrfelszínhez, könnyen elérhető helyen találhatók, és krémek, cseppek, spray vagy injekció segítségével érzésteleníthetők. Ezt az esetek legnagyobb részében az operáló orvos végzi, így ebben az ismertetőben nem térünk ki rá bővebben.
2. Regionális érzéstelenítés, nagyobb, és mélyebben fekvő testrészek operációjához használható. Ilyenkor a helyi érzéstelenítő oldatot közvetlenül az idegkötegek köré, illetve a gerinc közelébe (spinális- „gerinc” érzéstelenítés, vagy epidurális érzéstelenítés) juttatják. Ez utóbbi gerincközeli érzéstelenítési technika elsősorban az alsó testfélen végzett beavatkozásokhoz használatos. Ilyenkor a beteg éber állapotban van, vagy szedatív (bódító) gyógyszer hatására elszunnyad, de könnyen felébreszthető, fájdalmat azonban nem érez.
3. Általános anesztézia, vagy „altatás”. Kontrollált öntudatlan állapot, amelynek során a beteg semmit nem érez, és amelyre a fenti bevezetőben leírt tulajdonságok jellemzőek (memóriavesztés, fájdalommentesség, válaszreakció megszűnése, csökkent stresszválasz, reflexes izomválasz csökkenése). Bizonyos műtét típusok csak általános anesztéziában végezhetők, más műtétek esetén az „altatás” egy lehetséges alternatívája vagy kiegészítője a helyi érzéstelenítésnek, illetve a regionális érzéstelenítésnek. Az „altatás” során, vénás úton, valamint a lélegeztető rendszer segítéségével bejuttatott gáz jellegű gyógyszereket használnak. A beadott gyógyszereket a véráram juttatja az agyba, ahol azok leállítják információáramlást, előidézve az általános anesztézia állapotát, amely nem azonos a normál élettani éjszakai alvással, és szintén nem azonos a pl. balesetek, fejsérülés miatt bekövetkező eszméletlen állapottal sem.

 

Az anesztézia menete, azaz mi vár önre?

 

Az anesztézia folyamata jóval a műtét, valamint a műtét előtti aneszteziológia vizsgálat előtt elkezdődik. Ezzel arra kívánunk utalni, hogy műtéti rizikó jelentősen csökkenthető, ha a műtétre váró beteg, az esetleg meglévő társbetegségeit (pl. magas vérnyomás, asztma, cukorbetegség stb.) a lehető legjobban kezelik, és a lehető legjobb fizikai, és szellemi állapotban van (pl. nincs légúti, vagy egyéb fertőzése stb.). Ezt követően az aneszteziológiai vizsgálatra már a műtét pontos típusának ismeretében kerül sor, ahol nagyon fontos, hogy az egészségét érintő minden korábbi, és jelenleg is fennálló problémát mondjon el a kezelőorvosának, beleértve olyanokat is, amelyről esetleg úgy gondolja, hogy nincs jelentősége, régen történt, vagy a megtörténtekor nem okozott nagy kellemetlenséget. Ez különösen fontos, ha esetleg önnek, vagy családtagjának volt korábban anesztéziához kapcsolódó súlyos szövődménye, vagy bármilyen problémája. A kezelőorvosa az érvényes szakmai szabályok, az ön egyéni körülményei, valamint a műtét típusának ismeretében fog elvégezni, és kérni különböző vizsgálatokat (labor vizsgálat, EKG, indokolt esetben mellkas röntgen stb.), ezután pedig részletesen ismerteti az esetleges műtét előtti teendőket (pl. mikor ehet és ihat utoljára, esetleg milyen gyógyszereket kell szedni stb.), a beavatkozás részletes menetét, és a lehetséges szövődményeket. Az osztályos felvétel napján van ismét lehetősége feltenni az esetleges kérdéseit, és az információ birtokában aláírni a beleegyező nyilatkozatot.
A műtét típusától, illetve az ön körülményitől függően a kezelőorvos előírhat műtét előtti gyógyszereket, amelyet „premedikációnak” neveznek, és a célja lehet a beteg megnyugtatása, képezheti fájdalomcsillapító kezelés részét, esetleg gyomorsav tartalom csökkentését szolgálhatja. Ezt követően, miután a műtőbe szállítják, csatlakoztatják önhöz a monitor rendszert, és egy intravénás kanült helyeznek a kezébe, amely egy teflon bevonatú cső, és amiből a tűt azonnal behelyezést követően eltávolítják. Amikor minden készen áll, a korábban ön számára ismertetett módszert alkalmazva kezdődik anesztézia klinikai része. Amennyiben nem regionális érzéstelenítés, ahol a betegek éber állapotban vannak, hanem általános anesztézia („altatás”) történik, a következő emléke önnek a műtétet követően az ébredő szoba lesz. Az operáció ideje mintegy „kiesik”. A műtő elhagyása után az ébredő szobában tovább folyik a megfigyelése (légzés hatékonysága, vérkeringési paraméterek) mindaddig, amíg az ellátó személyzet biztonságosnak ítéli a saját szobájába való visszatérést. A műtétet követően a kezelőorvosa beállítja a szükséges gyógyszerelést a közvetlen műtét utáni, valamint a hazatérését követő időszakra, és részletesen felvilágosítja a teendőiről, illetve az esetlegesen várható mellékhatásokról. Ez a tájékoztató már terjedelménél fogva sem lehet teljes körű, bár az esetleges anesztéziához kapcsolódó szövődményeket ismertető részben próbáltunk a minél részletesebb leírásra törekedni. A beavatkozást végző aneszteziológusnak a feladata a műtét előtt minden részletről felvilágosítást adnia az adott beavatkozással kapcsolatban.